Fenn már a hold, leszáll az éj,     S nem tűnnek gondjaim:Mi érte újra keblemet?     Hol késnek álmaim? Szegény fiú én untalan     Csak gyűjtöm kínomat,S szűz ágyon a szép szőke lány     Alussza álmomat. Ott tűzszemének fényein     Aludt el örömem,Hó keble kettős halma közt     Ott szunnyad…

Az egyén számára mindennél előrébb való a szabadság. Nincs boldogabb ember annál, aki szabadon gondolkodhat, cselekedhet és élhet.