Egy híd, egy forró betonút,üríti zsebeit a nappal,rendre kirakja mindenét.Magad vagy a kataton alkonyatban. Mint gyűrött gödör feneke a táj;izzó hegek a káprázó homályban.Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás,vakít a Nap. Sosem felejtem, nyár van.

Hogy rettenetes, elhiszem,De így igaz.Ha szeretsz, életed legyenÖngyilkosság, vagy majdnem az.Mit bánom én, hogy a modernekVagy a törvény mit követelnek;Bent maga ura, aki rabVolt odakint,Én nem tudok örülni csakA magam törvénye szerint.Nem vagy enyém, míg magadé vagy:Még nem szeretsz.Míg cserébe a…

Fenn már a hold, leszáll az éj,     S nem tűnnek gondjaim:Mi érte újra keblemet?     Hol késnek álmaim? Szegény fiú én untalan     Csak gyűjtöm kínomat,S szűz ágyon a szép szőke lány     Alussza álmomat. Ott tűzszemének fényein     Aludt el örömem,Hó keble kettős halma közt     Ott szunnyad…