Fenn már a hold, leszáll az éj,
     S nem tűnnek gondjaim:
Mi érte újra keblemet?
     Hol késnek álmaim?

Szegény fiú én untalan
     Csak gyűjtöm kínomat,
S szűz ágyon a szép szőke lány
     Alussza álmomat.

Ott tűzszemének fényein
     Aludt el örömem,
Hó keble kettős halma közt
     Ott szunnyad életem.

Az egyén számára mindennél előrébb való a szabadság. Nincs boldogabb ember annál, aki szabadon gondolkodhat, cselekedhet és élhet.