Ezt a történetet a képzelet szülte. Ha valaki mégis hasonlóságot vél felfedezni a való élettel, ez csak a véletlen műve.

Napok óta vártam ennek a napnak az eljövetelét. - A mai nap teljessé válik a fotó felszerelésem - Vártam, hogy halljam a postás csengetését és hogy a kezembe nyomja a csomagot.

Már délelőtt 11 óra volt. Az ünnepi cigi már megtekerve várta a csomag érkezését. De a postás még mindig sehol nem volt. Kezdtem ideges lenni, lehet még se érkezik meg ma. Erős késztetést éreztem arra, hogy meggyújtsam a vicces cigit. Érdekes dolog ez a füvezés. Az ember teker egy cigit, ha szomorú, teker egy cigit, ha vidám és teker egy cigit, ha nem történik semmi - gondoltam magamban. Éreztem, ahogy a csalódottság és a düh eluralkodik rajtam. Rá kellett gyújtanom. Valahogy el kellett kergetnem a negatív gondolataimat a fejemből. Mélyeket szívtam a cigibe. Imádom a marihuána ízét, illatát. Ahogy kezdet a hatalmába keríteni, úgy kezdtek a negatív gondolatok is távozni az agyamból.

Olyanná akarok válni, mint Akhilleusz. Kinek nevét sose feledik, kinek neve évezredek múlva is visszhangzik majd a téridő szövetén. Tehát a fotózás nem más, mint egy eszköz erre. Ha másba lennék tehetséges, ha másban látnám célom elérését, akkor hagynám a faszba az egészet. Egyáltalán van tehetségem a fotózáshoz vagy bármihez? - teszem fel ezt a kérdést sokszor magamnak.
Éppen a cigi végére értem, amikor megszólalt a csengő. Nyitottam az ajtót és nagy meglepetésemre nem a postás, hanem Kíra volt az küszöb túloldalán.

- Jöttem meglesni a felszerelésed! - indokolta látogatását
- Hát sajnos még nem érkezett meg, de bármelyik pillanatban csöngethet a postás.
- Oh, látom egy kicsit izgulsz - utalt arra, hogy elszívtam a spanglit - mit szólnál ha tekernénk még egyet?
- Benne vagyok!

Kírával a főiskolán ismerkedtem meg. Ő média és kommunikációt tanult, én politológiát. Magas, körülbelül 170 magas, vékony, szőke hajú lány. Az egyik legszebb lány, akivel valaha találkoztam. És, ami ennél is fontosabb, hogy kiváló humorral rendelkezik, okos, a világra nyitott elméjű személy. Azóta a legjobb barátomnak, a legfontosabb személynek tartom az életemben. Sokan nem hisznek a férfi és nő közti barátságban, de mi ékes példája vagyunk annak, hogy létezik ilyen. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy sose volt olyan pillanat, amikor nem játszottam el azzal a gondolattal, hogy milyen lenne, ha több is lenne köztünk, mint barátság. De az ilyen fajta gondolatok hamar távoztak az elmémből. Ő egy gyönyörű nő, én pedig egy átlagon aluli pasi vagyok. Csak egy, a valóságtól igencsak elrugaszkodott hollywoodi giccs filmben alakíthatna egy párt olyan emberek, mint ő és én. 

Kíra volt az, akivel elszívtam az első spanglimat.

- Nincs kedved elszívni egy füves cigit - tette fel a kérdést ismertségünk 3-4. napján.

Én addig a napig még alkoholt sem nagyon ittam, cigizni meg végképp nem cigiztem, de furdalt a kíváncsiság. Miért ne, de még sima cigit sem szívtam még életemben - válaszoltam neki. Adott egy kék Dunhillt, hogy megtanítson letüdőzni a cigit. Sikerrel vettem az akadályt, bár az első slukk után majdnem megfulladtam. Megtekerte a cigit és elszívtuk. Nehéz leírni, hogy mit éreztem. Fura volt, de tetszett az érzés, amit éreztem. Zsibbadt az agyam, volt olyan érzékszervem, ami eltompult, de volt olyan, ami felerősödött. 

Kirával elszívtuk a cigit, élveztük a bódulatot, a zenét, amit hallgattunk. Majd egyszer csak újra megszólalt a csengő és végre a postás volt az, akinek ajtót nyitottam. Gyorsan összeszereltük a háttértartó állványt. Fekete és fehér hátteret rendeltem hozzá, az utóbbit helyeztük rá. Pózolt, én pedig fotóztam. Próbáltuk a vakut, vakukat, világítást, a fényeket. Még elszívtunk 2 cigit majd ránk esteledett és haza ment. Én pedig nagyon boldog voltam. Nem volt semmi akadálya annak, hogy valóra váljon az álmom, hogy nevem ott szerepeljen a hallhatatlanok között. 

Elalvás előtt tekertem még egy cigit, majd álomra hajtottam a fejem, mert reggel korán kellett kelnem, várt a munka.